Budafok-Kőérberek
Mai sétám igen hosszú volt, ezért rá sem fér erre a pici Google-térképre. Nagyítsd ki, ha látni akarod a kezdő (piros buborék) és végpontot is (sárga buborék).
Az útvonal: Savoyai Jenő tér-Plébánia utca-Szőlő utca-Péter Pál utca-Kőérberki út-Balatoni út-Kenderike utca-Laska utca-Fülőke utca-Kánai utca-Kapolcs utca-Hetényi utca-Péterhegyi lejtő-Péterhegyi utca-Honfoglalás utca-Méhész utca-Kővirágsor-7-es busz végállomás.
Indulás:12.01-kor, érkezés 15.01-kor, azaz másodpercre pontosan 3 óra időtartamú, és kb. 6,5 - 7 km hosszú.
A Savoyai Jenő térre a legegyszerűbben a Móricz Zsigmond körtérről induló 33-as busszal lehet eljutni. A tér igen pici, és egy templom található rajta Savoyai Jenő szobrával (1. és 2. kép). A kerület eme része nevezett herceg tulajdona lett 1689-ben, gondolom, ezért nevezték el róla ezt a teret.
A templom melletti bal oldali Plébánia utcán indultam felfelé, amiről a Szőlő utca közbeiktatásával letértem balra a Péter Pál utcára (3. kép). A Péter Pál utca vegyes képet mutat. Van itt szinte düledező parasztháztól kezdve a Rózsadombra illő vityillóig minden. Még egy megkésett Mikulást is sikerült lekapni. :) (4. kép).
Az utca a vége felé elég siváras, amin csak rontanak a szó szerint óóóriási méretű villanyoszlopok, amik a házak kertjében vannak. Sokszor mondják, hogy ilyen hatalmas villanyoszlopok mellett lakni egyenlő azzal, hogy idő előtt rákosak leszünk. Nem tudom, ez igaz-e, de pusztán a látvány miatt is meggondolnám, hogy ilyen helyen lakjak. A Péter Pál utca és a Tegzes utca találkozásánál a Kőérberki utcára tértem rá, aminek a végében fut a Balatoni út.
A Balatoni úton átkelve egy más világban találtam magam, a Kamaraerdőben. Olvastam az erdőről, azt írták, hogy sok hajléktalan lakik errefelé, úgyhogy kicsit vegyes érzésekkel léptem be a területre. Ráadásul már előre tudtam, hogy az utam konkrétan át fog vezetni a Kamaraerdő egyik földútján, mert hogy az köti össze az erdőt a Kőérberek-Tóváros lakóparkkal. Arra azonban nem számítottam, hogy már a földút előtt földutak vannak. (5., 6., 7., 8., kép)
Ugyanis a területen lévő utcácskák nem nagyon vannak leaszfaltozva. Nem is lehetnének, mivel egy keréknyomtáv szélességűek. Nehezen hittem el, hogy itt emberek laknak, mert inkább csak szerényebb házacskákat, itt-ott düledezőfélben lévő viskókat, esetleg kisebb víkendházakat láttam, és eszméletlen mennyiségű kutyát. Persze mind megugatott és rámvicsorgatta a fogát. Mivel az utcácskák csak 1 autó szélesek, nem is nagyon volt hova húzódni előlük, ráadásul mindent sár borított. Embert egy lelket se láttam, viszont marhára be voltam rezelve, hogy az igencsak gyengének látszó kerítéseken kirontanak a dögök. Megfogadtam, hogy legközelebb csak a Körúton sétálok.... Utoljára egy tavalyi sétámon, amikor Aquincum környékén jártam, akkor féltem így egy elhagyatott útszakaszon, amit gaztenger vett körül. Az utcácskák ráadásul annyira jelentéktelenek, hogy a Google Maps nem is ismeri őket, ezért ez a szakasz zöld vonallal van jelezve a térképen.
És még csak ezután jött az erdő. Szerencsére nem hosszú szakasz, és gondolom, nyáron többen járnak erre, mert hogy a Piros+ túra része (egy fán lévő jelzés alapján), de ilyenkor elég elhagyatott. Az út túlvégén viszont ott várt rám a Fülőke utca, aminek az eleje még mindig csak földút, de a vége már aszfaltozott (persze kutya itt is dögivel), és a legvégén már a villamos is jár. (9., 10., kép). Mikor jobbról keresztezte az utam az Elvis Presley Blvd, akkor pedig már tudtam, hogy közel a civilizáció. :) (11. kép) Az utca végéről viszonylag szép kilátás van a hegyekre és a gazdagréti lakótelepre (a térképen fényképezőgéppel vannak jelölve a kilátópontok.)
A villamosmegállóból már látszik a Kőérberek-tóváros, és csak át kell menni a tó felett egy hídon, hogy közelebb kerüljünk hozzá. A tóvárost elit környékként reklámozták anno, de olvastam róla fórumbejegyzéseket, és hát az alapján nem költöznék oda. A házakban már 4 éve laknak, (de persze az építkezés még folyik), de ennek ellenére a környék, a tavak elég vígasztalan látványt nyújtanak. Nagyon elhanyagolt terület. (12-14. kép). A tóváros belül pedig csak egy fokkal néz ki jobban, mint akármelyik lakótelep. Persze lehet, hogy nyáron szebb.
A tóváros után, újból átkelve a Balatoni úton a Kapolcs és Hetényi utcákon keresztül a Péterhegyi lejtő felé vettem az irányt, amiről nem tudom, miért hívják lejtőnek, mert egy vízszintes utca. (15. kép). A végén jobbra majd balra kanyarodva a Honfoglalás úton találtam magam (16. kép). Szokványos kertvárosi utca, de viszonylag jobbmódú népek laknak arrafelé, mert szép villákat láttam. Az utcával párhuzamosan fut a 41-es villamos. Az utca a Méhész utcával meghosszabbítva halad a Kővirág sor felé, ami párhuzamosan halad a vasúttal. Kimondottan szürke környék. (17-19.kép). Balra fordulva csak néhány tíz méter az átjáróig, ami után rögtön a 7-es busz megállója van. Annyira örültem, hogy már ott vagyok (eléggé fájt már a lábam, és egy kis helyiségre is nagyon vágytam már... ), hogy elfelejtettem lefotózni a buszfordulót. Rögtön fel is ültem az éppen indulóra és hazarobogtam.
Szumma szummárum, ez egy olyan útvonal volt, ami hordozott izgalmat a kutyák miatt, változatos volt, mert volt benne szegény utca, gazdag utca, erdő, forgalmas út egyaránt, de azért túl sok látnivalóval nem kecsegtet, eltekintve a Savoya téri templomtól és a kilátástól a Fülőke utcánál.
A képek csak most jönnek, mert az előző bejegyzésemnél látom, hogy a szöveg úgy folyja körül a képeket, hogy teljesen élvezhetetlen az egész, és még nem jöttem rá, hogyan lehet ezt állítani. Íme a képek:
1-2. kép: Savoyai Jenő téri templom és szobor
3-4. kép: Péter Pál utca és egy megkésett Mikulás
5-8. kép: Földutak: Kenderike utca, Laska utca, Laska utca mégegyszer és a Kamaraerdőn átvezető út a Fülőke utcáig.
9-10.kép: Fülőke utca eleje és kilátás:
11. kép: Elvis Presley Blvd.
12-14. kép: Kőérberek tóváros távolról és közelről.
15. kép: A teljesen vízszintes Péterhegyi lejtő.
16. kép: Honfoglalás utca
17-19. kép: Kővirág sor és átjáró a sínek alatt. Az alagút végén már a 7-es busz vár.
