János-hegy
Április elsején felbandukoltam a János-hegyre. Eltévednem is sikerült.
Jánoshegy nagyobb térképen való megjelenítése
Dátum: 2009. április 1.
Időtartam:
Hossz:
A hegyet a Szépjuhászné felől kezdtem meghódítani, a Jánoshegyi úton ballagtam felfelé, majd jobbra kanyarodtam, még mindig az aszfaltos úton. Csodás idő volt, sehol egy lélek, és csiripeltek a madarak. Ilyen körülmények között szeretek igazán erdőben sétálni.
Egy fordulónál elhagytam az aszfaltot, és felkapaszkodtam balra, ahol egy útelágazáshoz értem, és a fára festett turistajelzések, valamint a Budai-hegységet mutató turistatérképem alapján próbáltam tájékozódni, nem sok sikerrel, mert rossz utat választottam, ami elvitt balra a Tündérhegy felé, ahol találtam egy erdei pihenőhelyet, ahol bánatomban elmajszoltam egy csokit, mielőtt visszafordultam volna.
Ez az első kép még a Szépjuhásznénál készült, rögtön, ahogy leszálltam a buszról.
A Jánoshegyi út, háttérben az úticél.
Libeg a Libegő. Itt már éreztem, hogy rossz úton járok, mert az eredeti tervek szerint nem kellett volna kereszteznem a kötélpályát.
A pihenőhely.
Kicsit előreszaladva, ez már a csúcs: a rövidke ámde annál meredekebb, viszont futószőnyeggel ellátott rövidke út a kilátóhoz. Mire idekeveredtem túl voltam egy sikertelen csúcskísérleten, ugyanis olyan terepre tévedtem, hol - szégyen ide, szégyen oda - nem bírtam felmászni... így kerülnöm kellett egy jó nagyot, de végül is csak odaértem a kilátóhoz.
Kilátó a fák között. Nagyon jókor mentem egyébként. A kilátó tövében heverészett egy párocska, és amikor én fent voltam, akkor jött egy nagyi az unokájával, és egy magányos vándor, de rajtunk kívül nem volt egy lélek se. Nem mindig volt/van ez így, ahogy a kilátó alsó szintjén elhelyezett minitárlat is mutatja. A kilátó felépülte után étterem is működött benne, így egy-egy szebb napon akár százan is felkeresték egyszerre. Gondolom, szép nyári napokon ma is így van, de amikor tömeg várható (pl. hétvégén), sose megyek ilyen helyekre.
A kilátó egyébként azért kapta Erzsébetről a nevét, mert Erzsébet királyné (Sissi) többször is feljött ide, hogy gyönyörködjön a kilátásban. Akkor még csak egy fából készült kilátó állt itt, a XX. század elején építették meg kőből, Schulek Frigyes tervei alapján. A szocializmus évei alatt egy marhanagy csillag volt a tetején, amitől megroggyant, és egy időben veszélyessé is volt nyilvánítva. 2005-ben nyitották meg újra. Minden nap nyitva van 8-20 óráig. Mindezt pedig a minikiállításról tudom, ami, mint írtam, a kilátó alsó szintjén van.
A kilátás nagyon szép a tetőről. A torony egyébként 27 méter magas, háromszintes, és duplacsigalépcső van benne kis beugrókkal, ahova le lehet ülni megpihenni, ha valaki nem bírná a szűk lépcsőket. A legtetej alig 2 méter széles, szóval sok ember nem fér el rajta. A kilátó természetesen Budapest legmagasabb pontján, az 527 m magas János hegyen van. Ahogy írtam, a kilátás szép. Állítólag, ha különlegesen tiszta az idő, akár a Magas-Tátra hegyei is látszódnak. Sajnos, aznap a látóhatárt pára fedte, így még az Országházat is alig találtam meg.
A kilátó után rögtön hazafelé vettem az irányt. Továbbhaladtam a Jánoshegyi úton, és kb. 20 perces aszfaltutas séta után megérkeztem a Normafához, ahol már jóval nagyobb volt a tömeg, és a 90-es busszal hazarobogtam.
