A Gellérthegy körül és a Nagykörút
Jó régen volt bejegyzés, mert lusta voltam írni, de sétálni nem. A mai sétám, ami tulajdonképpen már 10 napos, azonban nem volt igazi séta.
Aznap reggel a Villányi úton állva elhatároztam, hogy egy Mekiben fogok reggelizni, de a Móricz Zsigmond körtéri túl közel lett volna (a hátam mögött), ezért úgy döntöttem, az Astoriánál lévőben fogok reggelizni. Ehhez persze meg kellett kerülni a Gellérthegyet, mert úgy tovább tart az út. :)
Aznapi második sétámat pedig a kényszer szülte, mivel új válltáskát kellett vennem, mert a régi elszakadt, ezért délután végigjártam a körút táskaboltjait, és közben fényképeztem is (nem táskákat).
4/1. séta: A Gellérthegy körül
Reggeli nagyobb térképen való megjelenítése
Időpont: 2009. március 28.
Időtartam: kb. 2 óra
Hossz: kb. 2-3 km
A séta a kék buboráktól indul, végig a Villányi úton, a BAH csomópontnál kell befordulni a Hegyalja útra, aminek a végén vár az Erzsébet híd. A híd után következik a Ferenciek tere, majd tovább kell menni a Kossuth utcán, és a Kiskörút-Astoria sarkán ott is vár a frissen felújított gyorsétterem. Sajnos, az utolsó kép a Ferenciek terén készült, mert akkor vettem észre, hogy már csak 10 percig adnak reggelit a Mekiben, így az utolsó métereken futni kellett...
A Sas-hegy a Villányi útról nézve.
Szobor a Villányi úton.
BAH-csomópont Sas-heggyel, hátam mögött van a Hegyalja út.
Gellérthegyi sétányok.
Erzsébet-híd.
A három kedvenc színű házam az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. A legtöbb budapesti ház rém ronda: szürke, zöld, piszkosfehér és piszkos. :) Amiket felújítanak, annak se mindnek sikerült a színezése, de ez a három nagyon szép. A kedvencem a bal oldali, nagyon elegánsnak tartom a falak színét a piros zászlóval. Ezután a kép után kezdtem rohanni.
4/2. séta: Nagykörút
Nagykörút nagyobb térképen való megjelenítése
Időpont: 2009. március 28.
Hossz: kb. 5-6 km
Időtartam: kb. 3 óra
A második séta a Mester utcai kék buboréktól indul, és a Margít hídon átkelve egészen a Moszkva térig tart, egyszóval csak menni kell a 4-6-os villamos után a végállomásig.
Az első látnivaló a Ferenc körútnál van, ahol balra nézve a nagyon szép Iparművészeti Múzeumot lehet látni, jobbra nézve pedig a sárga ház állítólag a Nagykörút legrégibb épülete, 1841-ben épült. Állapotát tekintve nagyjából azóta nem is nyúltak hozzá...
Az úton továbbhaladva hamarosan a Harminckettesek teréhez, azaz a villamos Baross utcai megállójához érünk, és onnan már csak egy macskaugrás a rosszlányok régi tanyája, a Rákóczi tér, hol a lányok helyett most metrógödör van.
Továbbhaladva elérkezünk a város egyik nagy csomópontjához, a Blahához, ahol is van becsomagolt Corvin áruház, mellette épülő dögunalmasnak látszó szálloda, és nem messze innen a New York Palota, ami megintcsak a szép színű épületek közé tartozik szerintem.
A Palota után megszaporodtak a táskaboltok, így a szokásosnál is lassabban haladtam. :) Sok bolt után elértem az Oktogonra, ami valóban egy nyolcszögű tér, borzalmas színű épületekkel.
Az Oktogon után a következő látnivaló a Nyugati tér, rajta a Nyugati pályaudvarral, aminek a jobb oldalán lévő régi váróteremben van szerintem a világ egyik legszebb Mekije. Persze belülről szép, nem kívülről.
A pályaudvarral szemben van a szépnek nem mondható Skála Metró, ami engem mindig a Monolitra emlékeztet a 2001. Űrodisszeiából.
A pályudvar után, a Skálával szemben a város népszerű találkozóhelye, a Westend. Egészen idáig egyik boltban sem találtam kedvemre való táskát, ezért körülnéztem a Westendben is, és mivel ott sem találtam, bánatomban megebédeltem. Evés közben eszembe jutottak az aluljáróban lévő táskások, és hálistennek ott találtam is megfelelőt, így az út hátralévő részén azt is cipelhettem a hátizsák mellé.
Ha a Nyugati után továbbmegyünk, akkor a Szent István körútra jutunk, aminek a közepe felé van a Vígszínház, amit elfelejtettem kis házacskával megjelölni a térképen. A színháznak az a tragédiája, hogy be van szuszakolva házak közé. Ha szabad térségben, egy kis parkban állna, el lehetne adni kastélynak.
A Margit hidat a Jászai Mari térnél érjük el. Nem tudom, hogy csinálja a híd, de akárhányszor megyek arra, mindig orkán erejű szél fúj rajta, alig tudom tartani a fényképezőgépet.
A híd után folytatólagosan rákanyarodunk a Margit körútra, ami szerintem az egyik legvigasztalanabb és legellenszenvesebb körút a városban. Ennek szerintem az az oka, hogy a háborúban igen sok házát lerombolták, és utána a csodálatosnak nem nevezhető szocreál stílusban épült újjá jó sok háza, ami megalapozza a depressziós hangulatát is. Mindenesetre ezen az útvonalon van az a különleges sarokház, amit úgy újítottak fel, hogy három különféle homlokzatstílust hagytak meg egymás mellett. Érdemes megnézni élőben!
Az út végén pedig ott vár - végre - a Moszkva tér, a királyi kastélyra emlékeztető volt Postapalotával.
