Gellérthegyi séta
Útvonal: Verejték utca-Mányoki út-Ménesi út-Alsóhegy utca-Somlói út-Kelenhegyi út-Szirtes út-Citadella-Szabadság szobor-Gellérthegyi sétányok-Verejték utca
Időtartam: kb. 2 óra
A Gellérthegy hozzám közel van, így kézenfekvő volt, hogy ezt választom első kicsinél kicsit nagyobb sétám helyszínéül. Kiindulópont a Sziklakápolnától induló Verejték utca lépcsője:
Időpont: 11.31. Innen indultam a térképen jelzett útvonalon "lefelé", a kis házikó felé, ami a Ménesi úton lévő Eötvös Kollégiumot jelzi. A Kollégiumig azonban még van egy kis út, ahol is láttam egy "szellemházat", remek forgatási helyszín lenne egy horrorfilmnek.
A Gellérthegy telistele van szebb és kevésbé szép, ámde giccses villákkal. Ez azonban nem gátolta meg a hivatalokat abban, hogy egy förmedvényes uszodát is felépítsenek ide.
Az uszoda után azonban nem sokkal már következik is a Kollégium, és nem messze tőle a lazaristák háza.
Ezen az utóbbi képen látszik jól, hogy nem én vagyok az új Robert Capa... :) A Kollégium után pár forduló és máris a Ménesi út végénél vagyunk, ahol jobbra fordulunk a szépnek nem nevezhető Alsóhegyi útra. Előtte azonban még nézzük meg a kilátást a Sas-hegyre. (A térképen fényképezőgéppel jelölve).
Az Alsóhegy utcán nem sokat kell bandukolni, mert hamarosan ismétcsak jobbra véve az irányt ráfordulhatunk a Somlói útra. Ez a rész az eddigi legmeredekebb szakasz. Az útnak szinte a legelején van a Somlói úti lakópark, ami szépnek nem mondható. Viszont nem sokkal utána egy olyan épületcsoport következik, ami kifejezetten lakótelepi fílinget ad a környéknek.
A "lakótelep" után egy hosszabb egyenes szakasz után éles balkanyarral áttérünk a Kelenhegyi útra. Sajnos, itt elkezdett esni az eső... Az út végén a Szirtes útnál jobbra fordulva akár be is hatolhatnánk a Gellérthegy sétányainak mélyére, de én a Citadellát tűztem ki célul, így irány a csúcs!
Látszik, hogy tavasz van, indul a szezon, sikerült is lencsevégre kapni egy busznyi turistát, akiket rögtön pártogásába is vett egy echte magyar játékkal (itt a piros, hol a piros) egy "úr". Tavaly is ezeket a csalókat kellett kerülgetni, ahányszor csak a hegyen voltam, úgy látszik, idén se lesz másképp...
És íme, egy klasszikus kilátás a Citadella oldalából. Hát nem gyönyörű?
A Citadella oldalában természetesen már megtelepedtek az árusok, és az ágyúk is még a helyükön vannak.
Akárcsak a szobrok.
Innen hálistennek lefelé visz az út, töméntelen lépcsőn. Én tulajdonképpen szeretem a lépcsőket, remek popsiformáló hatásuk miatt, de a térdemnek nem tesznek túl jót. Vagy csak bele kell jönni...
Lefelé készítettem néhány sejtelmes képet, íme a legjobb. Mázli, hogy még nem lombosak a fák.
Viszont tudtam lőni a tavasz ígéretét rejtő fotót is. Nem, az nem egy rügyező fa, viszont úgy néz ki, mintha az lenne...
A kilátás a Szabadság-híd irányába is pazar:
Innen pedig már csak egy macskaugrás volt a vég- és egyben kiindulópont, a Verejték utca lépcsősora. A bejegyzés első fotóján lévő időpontot összehasonlítva az utolsón lévővel látszik, hogy kb. 2 óra alatt ez a kis minitúra végrehajtható.